Mármint a munkahelyváltásom.

Merthogy megkértem a rokonom, hogy szóljon pár szót az érdekemben abban a vendéglátó egységben, ahová szeretnék átmenni dolgozni a mostani helyről. Valószínűleg nem lesz túl sok gond oda bejutni. Sokkal nagyobb problémát fog jelenteni a mostani helyről eljönnöm, mert úgy kapaszkodnak a két tanulóba (köztük belém), mint egy éhes polip. Ennek igen egyszerű oka van: jó és olcsó munkaerőt jelentünk nekik. Csak éppen számomra már kezd fárasztó lenni az elvárások szintje. Néha röhejesen magas, máskor egyszerűen irracionális dolgokat kérnek rajtam számon, és legvégül pedig minden téren kimerít. Testileg, szellemileg és lelkileg egyaránt. Úgyhogy eljött az ideje a távozásnak.
Hozzájön még ezekhez, hogy nem tudtam megoldani a nyári szállásomat Budapestre, mivel nincs annyi pénzem, hogy lakást béreljek, de még a kollégiumok is túl drágák. Úgyhogy hazaköltözöm, és itt a közelben fogok dolgozni.

Hát ennyi. Drukkoljatok, hogy könnyen elengedjenek! 

Petó

//

I mean my change of workplace.

I asked one of my relatives, to say a few words in my interest at that particular restaurant where I would like to work. I suppose there won't be too much problems getting into that place. Although my current job can cause some difficulties. They cling to their two waiter students (including me) like a hungry octopus, and for an undoubtidly simple reason: students are cheap workforce (and we two are quite good in this). But their expectations are getting too tiresome for me. Sometimes they're ridiculously high, they account me for irrational reasons, and last but least it completely exhaust me. It depletes my batteries. Tires my body, my mind and my soul as well. So the parting of ways is at hand.
In addition to all of these, I couldn't get an accomodation for the summer in Budapest, because I don't have enough money to rent a flat, and even the dormitories are too expensive. So I move home, and I'm gonna work nearby.

So that's it. Root for me, so they let me go easily! 

Pet

Megoldódott.

Mostan itten eljött az ideje, hogy beváltsam a nektek tett ígéretemet!

Lássuk csak... Utoljára szerintem talán nyár elején írtam normális bejegyzést, szóval ez most eléggé bő lére lesz eresztve... Haladjunk időrendben, a fizikusok látásmódja szerint több párhuzamos idősíkon, és természetesen össze-vissza ugrálva, mint ahogy szoktam.

Szóval... khrm...  Akkor kezdem a nyárral. Nem emlékszem az egészre, csak a lényeges dolgokra. A Slupptábor az egyik. Hát, én mondom nektek, hogy ha az embernek nincsenek olyan barátai, akik hasonlóak őhozzá, akkor nagyon, de nagyon sokat veszít az életéből. És ezt a lehető legőszintébben mondom. Sluppos srácok, itt örökké lesz számotokra hely! Annyi jó ritkán történik az emberrel, mint ami ott történt velünk. Lássuk csak... tíz napig az lehettem aki valójában vagyok... beleszerettem Lánykába és végül közös megegyezés alapján nem jöttünk össze... elkezdtük az Elragadó Királynő elleni végső csatát... találkoztunk Eyva-val...   Jaaj, az mekkora volt, amikor beledobtam a kéthegyű tűzpiszkáló vasat a fatönkbe! XD Na, az úgy volt, hogy dobáltuk Gyuri késeit a fatönkbe és nekem ingerenciám támadt, hogy beledobjam azt a vacakot. De olyan rozsdás volt, hogy az valami förtelem. XD És azt fogtam, és beledobtam a fatönk szétlyuggatott aljába. Csak úgy fordulatból. Azért az elég király volt. Aztán volt még várjál csak...Ja, igen, az az ominózus éjszaka... Mikor lejött Zolika, na az valami oltári nagy nap volt. Végre megismerhettük személyesen is a Traktorock arcát :D Hihetetlen jó fej, hozott halat meg bort, és rendkívül megszépítette a napunkat. Kati imádta, ugye Müzli? És hát az este... Ööö... Na jó, azt nem mondom el, titok   Antal jó hülye volt (a saját kárára XD)  Azt viszont lehet, hogy még Müzli sem tudja, hogy Kati egyszer rám nyitott, miután éppen kiléptem a zuhanyból. Elég érdekes helyzet volt, de igazából egyikünk sem vette a szívére a dolgot. XD Emlékszem, azt mondta, hogy ,,Én is láttam már fiút!" Folti is olyan édi volt. Aztán Botond anyukája is érdekes egy arc, az tuti... De megbarátkoztunk vele és az a lényeg...      Többre nem emlékszem... De nem is fontos, az a lényeg, hogy király volt. Meg amúgy is az érzelmi töltete a lényeg. És az mindig csodálatos. Szeretlek titeket, srácok!

Aztán persze jöttek az unokatesómék haza Franciaországból. Igen, laknak, és akkor még nem mondtam, hogy az apjuk olasz és atomfizikus. Azért szerintem nem semmi... Jártam náluk kint tavaly karácsonykor, és nem volt semmi. Na de mikor idén itt voltak nyáron, hát akkor volt ám bál... Senkinek nem kívánok olyan veszekedést, mint ami anyum és az unokatesómék anyja között lezajlott. Nekem alapvetően nem volt bajom sosem az Ibolyával, csak az zavart mindig, hogy folyton uralkodni akart rajtunk. Most nem akarok pártoskodni anyum mellett (pedig megtehetném, lenne rá alapom), de ez nem a gyerekek vitája. Mi csak elszenvedő alanyai voltunk az egésznek, inkább kimentünk kártyázni, aztán lementünk a strandra. Mert ott nem hallottuk. De nem akarom újra azt hallani. Akkor inkább majd nem megyünk le hozzájuk, majd tartjuk a kapcsolatot a Clara-ékkal ímélben, vagy Facebookon, vagy nemtomhogy. Nem volt kellemes... Csak eszembe jutott.

Aztán a nyáron volt még a Carmina Burana koncert. Hát gyerekek, szerintem ez volt az egyik legjobb fellépésem egész eddigi életem során. Mindig is imádtam a Carmina Buranát, és mikor hívott Imre bá, hogy lenne, hát gondolkodás nélkül igent mondtam. Szerintem a helyemben ti is ezt tettétek volna. Sajnos nincs róla felvétel, de hallgassátok meg, és képzeljétek azt, hogy én is énekelek benne. :) És szerintem képzeljétek oda magatokat is. Ha kell, megvan a kottája, be tudom szkennelni.

Aztán a nyár végén megtaláltam, hogy mit fogok tanulni szeptembertől. Mert egészen augusztusig nem regisztráltam az egyetemre, mondván, hogy még mindig találhatok valamit. És hát találtam is. Kaptam egy ímélt az educatio.hu-tól, hogy sajnálják, hogy nem sikerült a felvételim a színművészetin, de ha már nem sikerült, akkor miért nem nézem meg, hogy milyen szakmákat tanulhatok helyette. Hát, kaptam pár ilyet, és az egyiknél valami elkapta a szemem. +52 pont a felvételin! Na, mondom ezt megnézzük! A Szinergia Szakképző Iskola volt az. Megnéztem egy csomó mindent ott, és végül a vendéglátás mellett döntöttem. Bizony... Elmentem szakács-pincér-vendéglős szakmakombinációt tanulni.  Egy darabig még érlelnem kellett magamban, de mikor először megláttam, akkor már éreztem, hogy ez jó lesz. Mert ez is művészet, csak meg lehet enni! És miért ne mehetnék el utána egyetemre? Szóval így történt, hogy beiratkoztam a három évig tartó képzésre, és azóta is nyomatom ezerrel. És élvezem, szóval végig fogom csinálni. Aztán majd csinálom a jobbnál-jobb kajcsikat  Na és persze felszolgálni is fogom tudni, sőt ha kell, akkor még megmarketingelni is fogom tudni! XD Amúgy egyébként tervben van, hogy majd egyszer lesz egy saját helyem. Egy fogadót akarok majd nyitni, a faluban, ahová majd mind költözünk. De legalábbis távol az emberiség romlottságától... Egy jó helyen, jó embereknek... Na, de ez még a jövő zenéje. Az osztálytársak nagy része jó fej, de sok az idióta gyökér, akiknek a puszta létének az elfogadása is komoly kihívás... Az órák viszont tökre jók, és a gyakorlatok meg még inkább. Majd lesz nyári gyakorlat (5 hét...), viszont reményeim szerint már van egy hely, ahová tudok menni, Fehérvár egyik nívós étterme. Jó volna, mert tényleg jól végezném a munkámat, és szeretném is, ha ott tudnám csinálni, akkor meg még jobban!
Viszont azáltal, hogy nappali képzésbe kezdtem, nem tudtam volna folytatni az egyetemet, úgyhogy megerősítést kapott az eltávozási ingerem. Szóval évkezdés után rögtön mentem az ELTE-TTK északi tömbjébe a TO-ra, és elintéztem a hölgynél a jogviszonyom megszüntetését. Nagyon rendes volt, nem kérdezte miért, csak sok sikert kívánt bármihez, amit csinálni fogok. Aztán valamikor kiküldték a levelet, majd felvehettem az indexem is. Úgyhogy az ELTE-vel a kapcsolatom megszűnt, már csak az ottani barátaim vannak, akikkel viszont voltam egy marha jót bulizni valamikor még novemberben, és majd még megyek is ha egyszer úgy alakul.

Aztán mit akartam még megírni... Ami még a sulihoz tartozik, az a Hoventa volt. Az egy szállodaipari és gasztrotechnikai expo, a Hungexpo-n volt, és ott vettem magamnak 4000 Ft-ért hiperszuper, teflonbevonatú, napsárga séfkést, meg 4500-ért kétfokozatú élezőt. Te, az a kés az olyan, hogy úgy vágja le a fél ujjad, hogy csak két másodperccel utána veszed észre... Az élező meg... Az acélkést, ami itthon volt úgy fente borotvaélesre, hogy csak néztem... Szóval szerintem jó vásárt csináltam velük. :D

Meg még mi van... Igazából úgy év közben nem történt sok minden... Visszajártam az ELTE-n az egyik órára, mert olyanom volt, hogy miért ne? Az egyik volt szaktársam mondta, hogy lesz egy kurzus Tudományos-fantasztikus világnézetek címmel, arra hallgattam be, és nem bántam meg. De ahogy Sík Sándor is verselte: ,,...és sohasem volt elég, ami voltam."

Aztán mi is van még... Most ugye ünnepek van, ezért is van időm megírni ezt. Ja! Megvan mi volt még!

Szeptemberben is voltam ám dalolni, merthogy abból sosem lehet elég! Hívott az Imre bá, hogy lesz Pécsen az Európai Bordalfesztivál, immár XV-ik alkalommal. (Mivel a rendezvényeket római számokkal számolják. ) És ott énekeltünk Drazséval együtt. Gyerekek, annyi jó bort meginni három nap alatt... Meg micsoda emberekkel találkoztunk, fantasztikus volt! Imádtam! Jövőre is akarok menni, remélem akkor is szól majd az én drága régi karnagyom!

A karácsony nagyobb katasztrófák nélkül lezajlott, senki nem sérült meg, bár szegény húgom napokon át beteg volt. Tök szívás, 21-éig mentek suliba, és 22-én betegedett le, te teljesen. Nyomta az ágyat egy napig. De egyébként jól vagyunk.

Aztán ma lesz a Bástya koncert, és ráadásul a X-ik jubileumi koncert lesz, szóval érthetően izgatottak és feszültek vagyunk. Úgy érzem, jól fog sikerülni, de azért csak drukkoljatok, és akkor még jobb lesz!

Aztán ami még nagyon jó hír... December 10-én volt Doctor Who találkozó, és ott megismerkedtem egy lánnyal, Ágotával, aki későbbi saját bevallása szerint első látásra belém szeretett. Bevallom nektek, hogy elsőre ez megijesztett, még tiltakoztam is ellene, mert még sosem történt ilyen, de aztán azt mondtam magamnak (és neki), hogy eleget voltam egyedül. És ráadásul mindig abban reménykedtem, hogy majd rám talál valaki... Hát, nem vártam hiába!

Aztán majd megyünk Szegedre szilveszterezni Müzlihez , és utána vége is az évnek. Hát, nagyjából ennyi jutott eszembe. Tudom, hogy nem olyan kiadós, és bőséges, mint amit ti szoktatok írni, de tudjátok milyen vagyok, nehéz magamat munkára fogni. De ha lesz újra laptopom, akkor majd többet fogom nyomatni!

Na, sziasztok, puszi, ölelések! Legyetek jók, érezzétek jól magatokat, szilveszterezzetek úgy, ahogy ti szeretnétek, és legyetek mind nagyon boldogok!

Petó